álom #20
Lehet ám, hogy az új gyógyszer mellékhatása, hogy már megint csak baromságokat tudok álmodni, de úgy néz ki, állandósult a dolog.
Az éjjel pl. Dubaiban nyaraltam (nem, igazából semmi indíttatásom nem lenne odautazni), ami mondjuk jobban hangzik, mint amilyen volt, mert hangulatában igazából Livornóra hasonlított (nem, nem a hajószerencsétlenség miatt, hanem mikor egyszer Pisában (randán néz ki magyarul leírva nem? de.) vesztegeltem 3 hetet a hülye kuzinommal, akkor elnéztünk oda is, elvégre az ember kíváncsi lesz, ha a szálláshelyéül szolgáló városban nem lehet 100 métert menni anélkül, hogy ne látnánk legalább egy Livorno merda! (=szar Livorno) feliratot/pólót/medált/tetoválást/SZIGETELŐSZALAGOT(!), szóval akkor voltam ott is), na szóval nem volt igazán dubai-szerű de mindegy, szóval mentünk a tengerjáró hajón, és romantikusan ebédet rendeltünk a fedélzeten, és én ettem valami halszerűséget NEJLONHARISNYÁBAN FŐTT ZÖLDSÉGEKKEL. (nagyon szép és láthatóan új nejlonharisnya volt amúgy, de előre szóltak, hogy azt vissza kell adni).
(meg a szállodában utána próbáltam eladni egy doboz napi kontaktlencse 90%-át, mert mint kiderült, ott minden dobozban van egy az összes létező dioptriából)
majd egyszer írok arról is, hogy mi van egyébként, de most momentán ezt én sem tudom minden kétséget kizáróan megállapítani, csak csatlakozva a bloggerhölgyek között elterjedt év eleji ordenárésághullámhoz megosztanám, hogy ma az a roppant nőies kérdés jutott eszembe az utcán a közért felé menet, hogy a geci hideg a rosszabb vagy fordítva. szóval igen, valami ilyesmi van.
nagy-szín-pad! nagy-szín-pad!
álom #19
Ma reggel, miután Mr. Hádész hozott nekem egy kávét (tündérkém) majd sietve távozott, én még nagyon álmos voltam, és gondoltam, alszom még egy cseppecskét, de szerintem még félálomig sem jutottam el, mikor azt álmodtam, hogy madárpók van a lakásban. Ez legfőképp azért kezdett el idegesíteni, mert az ilyeneknek még a FOTÓJÁTÓL IS FÉLEK, nem hogy belegondoljak abba, hogy mi van akkor, ha valami állat az egyik szomszédban pont ilyeneket tart, és az egyik netalán bemászott ide amíg szellőztettünk. Rendőrt hívnék, mentőt, tűzoltót, rovarirtókat, sámánt, vonósnégyest, templomi kórust, papot, jehova tanúját, vízilabda edzőt, illuzionistát, lelki segély vonalat meg a franc tudja még kit, meg a közeli kocsmából idecsődíteném az összes férfiembert, hogy segítsenek rajtam. Legalább.
(nem kell röhögni, inkább gondolj arra, hogy ez bármelyikünkkel megtörténhet)
Szóval azóta frászban vagyok én itt, és bár nem nagy a valószínűsége, hogy a félelmeim beigazolódnak, most elmegyek itthonról és kiteszek csalinak egy fél lágytojást (nem, nem akarok utánaolvasni, hogy mit esznek az ilyenek igazából), és ha haza merek jönni, akkor átnézek minden egyes zugot.
Ezt a bejegyzést amúgy közvetlenül az előző után írom, és azért jelenik meg csak órákkal később, mert jön át a Samtelen, és ő is retteg a pókoktól. Én meg alaptalanul is nagyon félnék este egyedül, amíg Apa biliárdozik.
Bocs, Sam! ^^
nagy-szín-pad! nagy-szín-pad!
álom #18
Két egészen remek álmom is volt mostanában, mivel megint nehezen alszom el és végigálmodom az egész éjszakát.
Az egyikben épp hazafelé sétáltam a Hajógyári sziget mellett, amin épp egy, a rendelkezésre álló négyzetcentiméterek mindegyikét kihasználó pláza volt épülőben (úgy nézett ki mint valami hatalmas úszó izé) és látom ám, hogy az út mellett emberek állnak. Oda is mentem megkérdezni, hogy itt mi zajlik, és azt mondták, hogy azért tüntetnek Orbán Viktor ellen, mert az új munka törvénykönyve szerint mindenkinek a főnöke lesz a legközelebbi hozzátartozója. Ezen legfőképp azért háborodtam fel, mert ez azt jelentette volna, hogy nekem munkanélküliként jogilag nincsen családom.
Ha már itt tartunk, ezúton emlékeztetnék mindenkit arra az álmomra, mikor Viktor volt az apám.
Aztán egy másik éjjel partizántársaimmal, Han Solóval és (valószínűleg) Dr. Spockkal akartunk megállítani egy szovjet csatahajót, ezért éjszaka, mikor az _parkolt a nyílt vízen_, akkor odaúsztunk hozzá (bikiniben éjszaka a nyílt tengeren, sounds perfect), és abban a reményben, hogy majd attól lerobbannak, kiszereltük majd eltömítettük a hajó szűrőjét (nem tudom, van-e ilyen), ami méretében és alakjában leginkább egy tőgyre hasonlított. Értitek, a hajó tőgye... Aztán elfelejtettem, hogy mi is a csatahajóról jöttünk-e vagy van saját járgányunk, és ez majdnem mindhármunk életébe került.
Köszönöm a figyelmet, nemsokára újra jelentkezünk.
nagy-szín-pad! nagy-szín-pad!
#300
mé' nem lettem költő rovatunkban...
egy 2005-ös (árpádkori), szokványosnak mondható email, amelyben kedvesen utasítom vissza (zs-kategóriás) kuzinom HISZTÉRIKUS invitálását az opeth koncertre magam és az (akkor még nyilván nem) kretén exem nevében:
Érdekel az ám hogy veled mi történ
csak idő múlását érzi ám a bőrén.
Az opeth koncertről kérdeztem kedvesen,
s gyönyörű kedvesem azt mondta énnekem:
nekem ugyan nincs kedvem odamenni mert
Az opeth zenéje nálam nem az nyert.
Zsófit azt megnézném, mer ő nálam nyerő,
Gyertek le korábban oszt összefutunk hö!
Kérdésed ezúton is köszönjük szép,
Meg is háláljuk majd valamiképp..
addig is szép napot és jóéjszakát,
Pusszantjuk az aranyos okos Zsófikát!
és mineuktán mostmár egyik illetővel sem beszélek, megvan a jubileumi 300. bejegyzés this is spartaaaaaaaaaa hangulata is.
(ó jee)
nagy-szín-pad! nagy-szín-pad!
#299
kicsit csalódott voltam, mikor hosszas lábadozás után végül megint visszatértem a munkaerőpiacra, és láttam ám, hogy a legnépszerűbb női melók manapság a szopós titkárnő, a masszőr kurva és a webkameraelőtt-terpesztőnő, de nem adtam fel. és tegnap találtam is egy olyat, ami szó szerint a fasz másik oldaláról közelíti meg a témát: spermabankba kerestek recepcióst. álmaim állása, komolyan, úgyhogy el is küldtem az önéletrajzomat a gecibe.
csak jöjjön össze, plíz!
(a szövegben használt csőgörénységekért ezúton is elnézést kérek)
nagy-szín-pad! nagy-szín-pad!
#298
néha csinálok olyasmit is, aminek értelme van, íme némi ízelítő.
Amúgy nem Lady Gaga pillangós ruhája volt a legnagyobb szívás, hanem a tetoválása, aminek meg kellett keresnem a német szövegét, és Manson bácsi gyűrűi, igen, azok a kurva gyűrűk, bár mindezek kb. rizsszemnyiek lesznek nyomtatásban, de én meg rekamié vagyok.
(ú lállálá)
nagy-szín-pad! nagy-szín-pad!
#297
a nap félrehallása, power snooker meccs megtekintése közben:
Niel Robertson FELESÉGET szenvedett
nem is rossz amúgy, elvált férfiakra rendszeresíteni fogom.
nagy-szín-pad! nagy-szín-pad!
ego
IQ tesztet írni egy dolog. Aki átlagon felüli eredményt ér el, az általában büszke magára. De állítólag az sokkal ritkább, hogy valakinek még az orvosi kartonjára is felvezetik ezt az eredményt.
nekem rajta van. megatrú vagyok.
nagy-szín-pad! nagy-szín-pad!
#295
a franciadrazsé táplálkozás-élettani értékéről sokat elárul az a tény, hogy bármelyik étkezést ki lehet vele váltani, és ebbe a reggeli kávé is beletartozik. de tényleg, mondom ezt én, mint megrögzött koffeinfüggő.
ez az én értelmezésemben veszélyes tápláléknak minősül.
nagy-szín-pad! nagy-szín-pad!
#294
Ezen mindig könnyesre röhögöm magam:
tudom, hogy nem valami értelemdús, de akkor is.
nagy-szín-pad! nagy-szín-pad!
ami nem ér
én itt erőnek erejével próbálom kigyomlálni magamból a harag utolsó nyomait is, erre tessék, mindenkit, aki ilyen formán eszembe jutott a napokban, közvetlenül vagy közvetve újfent a pofámba tolt ez a nagyon szép világ. Az, hogy valakire nem haragszom már, nem jelenti azt, hogy ebben az életben valaha is látni akarom még, vagy akár tudni akarok róla. Szent Antal megkísértésének érzem magam.
nagy-szín-pad! nagy-szín-pad!
feltétlen bizalom
nem ettem le magam húslevessel! csak rám csöpögött a víz, mert beázunk a felettünk lakó miatt - hazudtam neki rezzenéstelen arccal; a következő másodpercben már az orrlyukaiba bámultam, ahogy a plafont vizsgálta, hogy hol a beázás.
nagy-szín-pad! nagy-szín-pad!
bocsánat
az elmúlt két hétvégén részt vettem egy
i'll take your brain to another dimension
pay close attention
jellegű tanfolyamon. nem részletezem nagyon, bár elég meggyőző volt, a legnehezebb rész a tananyagban mégis egy roppant hétköznapi téma volt, az, hogy a haraggal nem lehet együtt élni, és meg kell bocsátani mindenkinek.
a fickó, aki stand up comedybe illő előadást tolt egész végig, itt elmondott egy kedves történetet egy másik fasziról, akire annyira haragudott, hogy még akkor is apa ökölbe szorult kezének érezte magát, mikor épp azzal a céllal ült le meditálni, hogy ezt a konfliktust rendezze magában; a dolog így meghiúsult.
aztán egyszer azt álmodta, hogy ez az ember megjelent előtte, mint valami kis gnóm figura, gyerekméretűre zsugorodva, csillogó arccal nézet fel rá, és őszinte boldogsággal mutatott neki valamit:
– nézd, milyen szép fényképezőgépet vettem!
mivel benne még mindig csillapíthatatlan indulatok feszültek, ezt válaszolta:
– aha, adtak hozzá három tekercs filmet ajándékba, tudtad?
a kis gnóm emberke arcáról lehervadt a mosoly.
– nem tudtam. tényleg?
– TÉNYLEG!
a kis gnóm emberke ekkor szomorúan elkullogott, emberünk pedig felébredve nagyon szégyellte magát, mivel tudta, hogy igazából nem is adtak ajándékfilmet a géphez, és többé nem is tudott haragudni a férfira.
a roppant tanulságos történet után természetesen nem tudtam abbahagyni a röhögést. ma éjjel viszont, mikor megkérdeztem magamtól, hogy mi okozza a megannyi testi bajom közül az egyiket, akkor a kretén exemként emlegetett úriemberrel folytatott viszony képei tűntek fel a szemem előtt. magamra nem haragszom miatta, mert kicsi voltam és tapasztalatlan, és rá sem haragudtam volna, ha nem olyan méltatlan módon tesz pontot három évnyi eltévelyedés végére, hogy véletlenül elküldi nekem az sms-t, amit az új nőjének írt, akivel akkor egy hete volt együtt, és akit az interneten ismert meg, és akivel személyesen még nem is találkozott.
nem, nem fáj már az emlék, inkább csak röhögök már az egész árpád-koron (mert ez volt a neve), de ezek szerint még mindig volt bennem rossz érzés. gondoltam, akkor ezt is rendezni kéne, már csak a saját gyógyulásom érdekében is, mire megjelent előttem ő, mint kis gnóm emberke, gyerekméretűre zsugorodva, csillogó arccal nézet fel rám, és őszinte boldogsággal mutatott nekem valamit:
– nézd, milyen szép fényképezőgépet vettem!
majdnem felröhögtem, de aztán mégsem. inkább lejátszottam az egész jelenetet, aztán aludtam rá egyet, és most valahogy megmagyarázhatatlanul jobban érzem magam.
nagy-szín-pad! nagy-szín-pad!
közérdekű közlemény
annyival csatlakoznék a jelenleg is zajló össznépi habpartihoz, hogy minekutána a kommenteket nem sikerült restaurálni a nagy lezúduló hrung katasztrófa után, most visszamásolom mindet a google tárolt változatából amíg az még elérhető, mert a sok komment az nekem óóó kell, nyilván igyekszem visszaállítani az eredetihez legközelebbi állapotot, és ha ez ellen valakinek kifogása van, az kézfeltartással jelezheti.
(bár azt hiszem, most mégis inkább csak kimentem valahová és majd megcsinálom holnap, ha olyan kedvem lesz.)
amúgy nyilván idegesebb lennék, ha nagyobb számú bejegyzésről lenne szó, de azt hiszem, a freeblog nekem olyan, hogy nem tudnék rá haragudni.
nagy-szín-pad! nagy-szín-pad!
csodálatos napjaim
amúgy azért voltam eltűnve, mert a dokik megpiercingelték a megmaradt vesémet, hogy ne veszélyeztesse tovább az egészségemet.
a beavatkozástól annyira féltem mint még soha semmitől. nem sok esély volt rá, hogy baj legyen, de túl sokat veszthettem, úgy éreztem magam mint aki orosz rulettet játszik valami soklövetű dobtáras géppisztollyal. majdnem zokogtam a műtőben, csak a vénás altatás akadályozott meg ebben. úgy volt, hogy jó esetben egy óra alatt végzünk, és tulajdonképp jó eset volt, mégis duplaannyi időbe telt. állítólag utána felébredtem egy percre és megkérdeztem, hogy másnap már hastáncolhatok-e. anyukámnak mesélte az anesztes doki.
aztán meg egy hétig szarul voltam az altatás+kontrasztanyag+röntgen kombó huzamos ideig történő alkalmazásától, aztán mégegy hétig az antibiotikumtól, aztán mikor már minden laboreredményem kúlságos volt, akkor rámjött valami fenenagy szülés utáni depresszió. annyira belelényegültem a betegséggel való közelharcba, hogy kurvára nehezemre esik most folytatni, amit júliusban abbahagytam, és munkát keresni, és rendbe szedni az akkori sokktól egy pillanat alatt összeomlott nyelvtudásaimat, és elköltözni, és blogolni is... egy gyöngysorral és egy orvosi bravúrral a vesémben. vagy többel.
(és nehogymár pont októberben ne írjak semmit...)
nagy-szín-pad! nagy-szín-pad!
azért
akármilyen komoly és racionális legyen is Mr. Hádész, mégsem választottam magamtól annyira különböző embert:
ez a kedves fickó ugyanis a minap majdnem felgyújtotta a lakást a pattogatott kukoricával.
jó, tudom, ő biztos hozzátenné, hogy de eltört a gyufa, amivel rá akart gyújtani és rossz helyre esett és csak attól lobbant be a zsiradék, de
akkor is.
nagy-szín-pad! nagy-szín-pad!
#287
legközelebb ha cukrászdába megyek, egy esküvői párt ábrázoló marcipánfigurát fogok rendelni. és ott helyben megeszem.
nagy-szín-pad! nagy-szín-pad!
my hair
szóval úgy döntöttem, levágatom. Nem egy nagy dolog a majd' egy méterből vágatni 50-60 centit, de így, hogy tudom, hogy holnap ilyenkor már nem tudok ráülni a hajam végére, az furcsa. Azért vágatom le, mert ezt szeretném, iskolás korom óta mindig hosszú hajam volt, mindig hasonló színű volt, sosem festettem, olyan nagyon merészen még belevágni sem tudtam. Tavaly akartam ugyanazt megcselekedni mint most, de akkor az lett a vége, hogy vágattam egy olyan 10-30 centit az egészből, és tetettem rá kimosható színezőt – örültem, de nem tartott sokáig. De úgy mindent egybevetve nagyjából ugyanilyen fejem van amióta az eszemet tudom.
A hajban állítólag egy csomó feszültség marad meg. Minekutána a haj átlagosan egy centit nő havonta, úgy számolom – bár tőlem kitelik, hogy tévedek – hogy az elmúlt nyolc év öröme és bánata mind a fejemen van még. És ha valahol lent ott van az a rész ami akkor nőtt, mikor érettségiztem, mikor egyetemre mentem, mikor elvesztettem a szüzességemet, meg az első szakítás, az első együttélés, a második szakítás és az azt követő kínkeserves egy év, akkor legfőbb ideje, hogy szabaduljak ezektől, és levágassak mindent úgy Dr Csernus Imréig.
Azért fáj egy kicsit, na jó, mintha legalábbis egy háziállattól kéne megszabadulnom, de akkor sem élhetek tovább vele.
nagy-szín-pad! nagy-szín-pad!
part 2
mondom én, hogy a felét elfelejtem. Szóval folytatásképp:
Olyan büdös gyógyszert szedek most, hogy wunderbaumot kellett vegyek a táskámba, hogy elnyomja a szagát.
*
legújabb hőstettem, hogy elvágtam a lábam a franciaággyal. Nem megkarcoltam, hanem rendesen, izomból az egész bőrt keresztül, szétnyílt, vérzett, ragasztottam össze. az ilyesmi is csak nekem sikerül, azt hiszem.
***
amúgy talán én vagyok most az egyetlen, akit nem zavar az ordenáré hőség. én annyira örülök, hogy érezhetem, hogy még rosszul sem vagyok tőle mint annak ellőtte.
a nagy hőség hatalmas előnye még, hogy ilyenkor hosszasan nézhetem, ahogy a csupasz felsőtestű férfiszemély békésen, kitakarózva alszik az ágyában – mígnem aztán véletlenül kiöntöm az üvegasztalra a töltött keménycukorkákat.
nagy-szín-pad! nagy-szín-pad!
hangulatjelentés
na most, hogy sikerült nyugodtan számítógéphez ülnöm bokros teendőim (szemvizsgálattól a transzplantációs ügyintézésig minden) közepette és az egy hetes vidéki battery charge után, most leírok mindent, amit eddig akartam.
az előzőekben leírt, azóta csak rozmárcsípésként emlegetett izé nyoma remekül gyógyul, és én is nagyszerűen vagyok, az orvosok is megmondták.
röviden azért annyival bekapcsolódnék a globális méretű ittfáj-ottfáj mozgalomba, hogy az egyik vesém azért fáj, mert van, a másik pedig azért, mert nincs. Hülye dolog a fantomfájdalom, nem is hittem el, hogy létezik, pedig de. Mondjuk már nem sokáig (:
*
márpedig a másik vesém marad. Nem fogok olyannal pisilni, amivel más pisilt évtizedeken keresztül.
*
a minap zsebtolvaj állt mögöttem a mozgólépcsőn. ELszúrta, mert meglökött, aztán láttam, hogy ki van nyitva a táskámnak az a zsebe, amiben kizárólag használt BKV -jegyeket tartok.
Kedves Zsebtolvaj!
Nagy egy balfasz vagy. Vagy nem láttál még nagyméretű női táskát, vagy gőzöd sincs, mi lehet benne. Elárulom, legtöbbször nekem sincs. És én sem találom a pénzemet. Tanulság?
*
napi kedves üdvözlés orvos rokon részéről, mikor meglát engem a kedvenc ruhámban: de jól nézel ki, na neked sem 18-as már a hematokrited!
*
Kedves Kuzinom!
Édesanyád egy darab szar, de erről Te magad is bármikor megbizonyosodhatsz, valahányszor tükörbe nézel.
Puszi nincs.
*
és végült az elmúlt idők legkedvesebb félreolvasásai:
mikrofilter > nekrofilter
megört ölelések > megtörtént ölések
áruszállítás > ánuszkiállítás
(ez utóbbi azon borzasztó betűtípusok egyikével volt förmedve, amelyben az r minden további nélkül n-nek olvasható – persze lehet, hogy csak nekem.
*
és biztos van még, csak nem jut eszembe.
nagy-szín-pad! nagy-szín-pad!
itt lehet a múltban dagonyázni
Bútorállás-jelentés
Régi bejegyzések
- Jelen
- 2012. január
- 2011. december
- 2011. november
- 2011. október
- 2011. szeptember
- 2011. augusztus
- 2011. július
- 2011. június
- 2011. május
- 2011. április
- Az összes »
Legújabb próféciák
- #299, makkancsmacska: xD Drukkolok, mert ha megkapod, olyan sztorijaid lesznek... :D »
Legtöbb komment
- #26 (20)
- bölcsészlandia (16)
- #264 (16)
- #108 (13)
- party time (12)
A legjobbak
Kategóriák
Náluk ingyen golfpálya kapható
- bútorhoroszkóp
- agresszív néni
- Fefe nevű bácsi
- Mükgór
- enba
- abdullah
- hopp, egy tőgy!
- freeblog főoldal
- freeblog admin
pajtásjelző
